1 Samuel 11
1 Ezután körülbelül egy hónap múlva az történt, hogy az ammonita Naás felvonult és hadba szállt Jábes-Gileád ellen. Erre a jábesi emberek valamennyien azt mondták Naásnak: „Fogadj el minket szövetségeseidnek, s szolgálni fogunk neked.”
2 Ám az ammonita Naás azt felelte nekik: „Csak úgy kötök szövetséget veletek, ha kivájathatom mindannyiatok jobb szemét, s így meggyalázhatlak titeket egész Izrael előtt.”
3 Azt mondták erre neki Jábes vénei: „Engedj nekünk hét napot, hogy követeket küldhessünk Izrael minden határába: s ha nem akad, aki megvéd minket, akkor kimegyünk hozzád.”
4 Elmentek tehát a követek Saul Gibeájába, s elmondták e szavakat a nép hallatára. Erre az egész nép hangos sírásra fakadt.
5 Íme, azonban éppen akkor jött meg Saul, aki marháit terelte haza a mezőről és azt mondta: „Mi baja van a népnek, hogy sír?” Erre elbeszélték neki a jábesi emberek szavait.
6 Amikor e szavakat hallotta, nagyon fellobbant haragja, az Úr lelke pedig megszállta Sault.
7 Erre ő vette mind a két marhát, darabokra vagdalta, s követekkel elküldte Izrael minden határába és azt mondta: „Aki nem vonul ki és nem követi Sault és Sámuelt, annak marháival ugyanígy fog történni.” Elfogta erre a népet az Úr félelme, és egy emberként kivonultak.
8 Ő meg is számlálta őket Bezekben, s Izrael fiai háromszázezren, Júda emberei pedig harmincezren voltak.
9 Azt mondták erre az odajött követeknek: „Ezt mondjátok a jábesgileádi embereknek: Holnap, mire az idő felmelegszik, megszabadultok.” Elmentek tehát a követek, s hírül vitték ezt a jábesi embereknek, s azok megörültek.
10 Ki is üzentek az ammonitáknak: „Holnap kimegyünk hozzátok, s tehettek velünk akármit, ami nektek tetszik.”
11 Amikor aztán a másnap elérkezett, az történt, hogy Saul három részre osztotta a népet, s a hajnali őrködés idején behatolt a táborba és mire az idő felmelegedett, megverte az ammonitákat; a megmaradtak is úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.
12 Ekkor a nép így szólt Sámuelhez: „Ki az, aki azt mondta: ‘Hát Saul fog uralkodni rajtunk?’ Adjátok ki azokat az embereket, s öljük meg őket.”
13 Ám Saul azt mondta: „Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert ma az Úr szabadulást szerzett Izraelnek.”
14 Azt mondta erre Sámuel a népnek: „Gyertek, menjünk Gilgálba, s újítsuk ott meg a királyságot.”
15 El is ment az egész nép Gilgálba, s ott királlyá tették Sault az Úr előtt Gilgálban, s békeáldozatokat vágtak ott az Úr előtt és nagyon örvendezett Saul s Izraelnek valamennyi embere.